Mi a roncsolásmentes tesztelés?

Néhány inconel befejeződött a múlt héten, és ezeket el kellett küldeni ultrahangos vizsgálatra. 

Tehát szeretnénk bemutatni, mi az a roncsolásmentes tesztelés.

Mi az a roncsolásmentes tesztelés?

Az NDT alapelve a fizikai jelenségek felhasználásában rejlik az anomáliák kimutatására azáltal, hogy elemzi az energia- vagy jelkölcsönhatás változásait a vizsgált objektummal. E jelenségek közé tartozik többek között a mechanikai hullámterjedés, az elektromágneses indukció, a sugárzáselnyelés és az optikai visszaverődés. Az energia és az anyag közötti kölcsönhatás mérésével az NDT technikák azonosítják a normál körülményektől való eltéréseket, jelezve a lehetséges hibákat. 

Az alábbi képen az elektromágneses tesztelés elvi diagramja látható:

Az NDT és a főbb különbségek fő osztályozása

Funkció	Ultrahangos vizsgálat (UT)	Elektromágneses tesztelés (ECT/MPT)	Radiográfiai vizsgálat (RT)	Vizuális tesztelés (VT)
Fizikai elv	Mechanikai hullám visszaverődés/csillapítás	Elektromágneses indukció/fluxus szivárgás	Sugárzás elnyelése/penetrációja	Közvetlen vizuális megfigyelés
Anyagkompatibilitás	A legtöbb szilárd anyag (fémek, műanyagok stb.)	ECT: Karmesterek; MPT: Ferromágneses	Minden anyag (sűrűségfüggő)	Minden anyag
Hiba helye	Belső, felszíni, felszínközeli	ECT: Felszíni/felszíni; MPT: Felszíni/felszínhez közeli (nyitott)	Belső, felszíni	Csak felület
Hibavizualizáció	Hullámforma grafikonok (értelmezés szükséges)	ECT: Jelváltozások; MPT: Mágneses részecskeklaszterek	Radiográfiai képek (sűrűségváltozások)	Közvetlen vizuális hibák
Sebesség és költség	Mérsékelt sebesség; mérsékelt költség	ECT: Nagy sebesség; alacsony költség; MPT: Mérsékelt sebesség; alacsony költség	Lassú sebesség; magas költség (sugárbiztonság)	Gyors sebesség; alacsony költség
Korlátozások	Csatlakoztatást igényel; összetett formák kihívást jelentenek	ECT: Nincs belső hiba; MPT: A ferromágnesekre korlátozódik	Sugárzási veszélyek; vastag anyagok nehéz	A felszíni láthatóságra korlátozódik

Következtetés

Az NDT technikák alapelveik, alkalmazásaik és képességeik tekintetében igen eltérőek. Az ultrahangos tesztelés a belső hibák észlelésében jeleskedik, az elektromágneses módszerek a vezetőképes/ferromágneses anyagok felületi/felületközeli problémáira összpontosítanak, a radiográfiás vizsgálatok részletes belső képeket biztosítanak (biztonsági kompromisszumokkal), a vizuális tesztelés pedig egyszerűsíti a felületi vizsgálatokat. A technika megválasztása az anyag típusától, a hiba helyétől, a hozzáférhetőségtől és az ipari követelményektől függ, biztosítva a biztonságos és megbízható értékelést a vizsgálati objektum károsodása nélkül.