1. Ősi kézműves színpad (19. század előtt)
Több mint 5000 évvel ezelőtt kezdődött. Az emberek természetes viaszt használtak minták készítéséhez, agyaggal borították be, majd kiolvasztották a viaszt, így formát formáltak. Aztán olvadt fémet öntöttek a formába.
2. Korai iparosítási szakasz (19. század vége – 20. század közepe)
A technológia az 1800-as évek végén lépett be az iparba, először fogkoronák készítésére használták. 1907-ben javított viaszkeverékeket és penészanyagokat hoztak létre, amelyek szabványosabbá tették az eljárást.
3. Modern szabványosítási szakasz (20. század közepe – 20. század vége)
Új héjkészítési eljárásokat fejlesztettek ki a viaszeltávolítási problémák jobb megoldására. A hagyományos anyagokat stabilabbak váltották fel, mint például a fejlett tűzálló anyagok. Ez lehetővé tette, hogy a befektetési öntvény több fémfajtát kezeljen, és nagyobb precíziós igényeket is kielégítsen, így széles körben alkalmazták a repülőgépiparban és az autóiparban.
4. Intelligens zöld színpad (21. század)
A 3D nyomtatás most már gyorsan elkészíti a viaszmintákat, így hónapokról napokra csökkenti a gyártási időt. A CAD/CAE szoftver szimulálja az öntési folyamatot a hibák előzetes elkerülése érdekében. Eközben az ipar a fenntarthatóságra összpontosít – a viaszt újrahasznosítják, a hulladékformákat pedig újrahasznosítják a szennyezés csökkentése érdekében.
Manapság a befektetési öntés kulcsfontosságú technológia a nagy pontosságú alkatrészek előállításához számos területen, a repülőgép-hajtóművektől az orvosi eszközökig.
